Croatian(HR)Hungarian (informal)

„Te híd is Vagy, folyó is Vagy, Rajtad mások átkelhetnek” – Agneš Vanilla

Iszlám romantika helyett brutális hatalomgyakorlás

 

Képzelje el a kedves olvasó, hogy most a XVI-ik századi török birodalom központjában, Isztambulban van. Nem  kérünk nehéz dolgot, hiszem az RTL Klubon szerda esténként nemcsak Szulejmán szultán háremébe, hanem az oszmán állam hatalmi gépezetébe is betekinthetnek. A török uralkodó kemény ugyan, de ugyanakkor szerető apa, gondoskodó államfő és az erkölcs mintaképe. A valóság azonban sokkal kegyetlenebb volt.

Az oszmán uralkodóház családi törvénye szerint a trónralépő hercegnek kötelessége volt kivégeztetni minden potenciális trónkövetelőt: így testvéreit, unokatestvéreit, nagybátyjait. Szulejmánnak ezt nem kellett megtennie, mert apja, I. Szelim szultán előtte teljes munkát végzett: egy herceget sem hagyott életben. A szultánnak csak az uralkodása alatt  volt kötelező végeznie minden  vélt vagy valós ellenségével. Így tette ezt legjobb barátjával, Pargali Ibrahim nagyvezírrel, sőt saját fiát, Musztafa herceget is kegyetlenül kivégeztette. Persze ebben döntő szerepe volt Szulejmán feleségének, Hürrem szultánának. Bravúros politikai húzással  egy, csak tőle függő horvát származású kegyenchez, Rüsztemhez adta lányát, Mihrimáht. Rüsztemet nagyvezírré neveztette ki, majd a háromszemélyes párt - anya, lánya és veje - hamisan megvádolták Musztafa trónörököst  azzal, hogy az iráni sahhal kollaborál. Közokiratot hamisítottak és végül tőrbe csalták a herceget. Szulejmán, az apa rezzenéstelen arccal nézte végig, amíg a hóhérok elsőszülött fiát megfojtják. A török állam az egyszemélyi vezetésen és az uralkodótól való félelmen alapult.

 

Forrás: Fodor Pál: Hürrem és Máhidevrán – Két ágyas harca a szultán szívéért és trónjáért (Rubikon történelmi magazin XXV.évfolyam 275.szám,2014/10)