Croatian(HR)Hungarian (informal)

„Te híd is Vagy, folyó is Vagy, Rajtad mások átkelhetnek” – Agneš Vanilla

Viola Éva: A hömpölygő város-Fiume

 

 

A hömpölygő város

 

Andalogva sétálok a fiumei kikötőben

nézem a fényeket ahogy utórezgéssel

reszketnek a meleg levegőben

nyomokat hagyva a vízen.

 

 

Ébredeznek a lélek hullámok áradással

nosztalgiáznak  a nap hanyatlásában.

Az élet alkonya is gubancolódik sodorva

az idő gördülésein az emlékek felhőit

amelyek beborították a fiumei eget.

 

Imádom Fiumét, mint ahogy Jókai is szerette

szinte látom őt kéziratokra borulva:

„Egy játékos aki nyer”- igen jó lesz

1882 Isten éltessen Mór!-

és kiürítette poharát az Európa hotelben.

Nézem emléktábláját lebeg a nemzeti szalag.

Az emberek ki-be járnak de nem tudják

hogy itt lett írva a híres regény

a koszorút sem veszik észre.

Ó idők, elsuhant idők az álmokba sodorva

a városban amely hömpölyög mint a folyó.

 

Imádom Fiumét!

 

2014,Viola Éva

 

Grad koji teče

 

Besciljno šećem fijumanskom lukom,

gledam svjetla kako podrhtavaju,

toplim zrakom ostavljajući

svoje tragove po vodi dok se budi

nostalgična plima u smiraju dana.

A suton života se zapetljava

gurajući uspomene po vremenskim

zavojima u nabore oblaka

koja prekrivaju fijumansko nebo.

 

Obožavam Fiume, kao što je i Jókai volio,

i vidim pisca nagnutog nad rukopise:

„Jedan igrač, koji dobiva.– Da, bit će dobro.

1882. Bog te poživio, Mor! –

i isprazni čašu u hotelu „Europa”.

Gledam spomen-ploču

i vijenac s trakom koja vijori.

Ljudi ulaze i izlaze i ne znaju ništa

o rođenju vrijednog književnog djela.

 

O, vremena, izgubljena vremena

skrivena u snovima grada

koji teče kao rijeka.

 

Obožavam Fiume!

 

2014,Eva Viola