Croatian(HR)Hungarian (informal)

„Te híd is Vagy, folyó is Vagy, Rajtad mások átkelhetnek” – Agneš Vanilla

A Zrínyiek egyszerre magyar és horvát hősök- beszélgetés Benkő László íróval, „A Gránitlelkű” és „A Lángelme” című Zrínyi regények szerzőjével

 

2015.november 11-én - Márton napján - egy különleges könyvbemutatóra került sor Nagykanizsán, a Honvéd Kaszinóban. Több mint 50 érdeklődő volt kíváncsi Benkő László legújabb könyvére, amelyet a szerző Zrínyi Miklós (1620-1664) költő és hadvezér életéről írt „ A Lángelme” címmel. Az est házigazda asszonya Kocsis Edit volt, aki a murakeresztúri tamburások rövid műsora után mutatta be a szerzőt és művét. A rendezvényen a szintén Murakeresztúrból érkezett Zrínyi Kadétok adtak díszőrséget, tisztelegve ezzel a XVII-ik század legnagyobb formátumú magyar-horvát politikusának és hadvezérének emléke előtt. A Zrínyi regények születéséről és legfontosabb üzeneteiről beszélgettünk Benkő László íróval.

 

A kanizsai könyvbemutatón

Kedves László, az önéletrajzában olvastam, hogy előbb katonai főiskolát végzett majd pedagógiai diplomát szerzett. Honnan jött a történelem és a történelmi regényék iránti érdeklődése, mikor írta első regényét?

A történelmi regények iránti érdeklődés a katonai főiskolai évekből ered. Ott találkoztam először Kodolányi, Hercegh Ferenc, Makkai Sándor, Boleslaw Prus, Henryk Sienkiewicz, Mika Waltari, vagy Robert Graves könyveivel. Azt viszont már korábban megtapasztaltam, hogy a történelmi események iránt mily csekély az érdeklődés, és milyen felszínes a tudásszint. Volt idő, hogy új kötetekkel szinte nem is lehetett a piacon találkozni, s különösen hiányoztak a magyar történelem eseményeit taglaló szépirodalmi művek. Akkor határoztam el, hogy megpróbálkozom történelmi regények írásával, de pedagógusi vénám azonnal közbelépett: "csak olyant írj, ami hiteles alapokra épül, és amellett, hogy szórakoztatod, valós ismereteket is nyújts az Olvasónak!"Így aztán kutatnom kellett, nem is keveset, és a nyolcvanas években megszületett a tatárjárás korabeli eseményeket szisztematikusan feldolgozó, A végső tenger c. trilógia, ami sokáig várt a megjelentetésre.

Legelső regényemet azonban jóval korábban írtam, amit aztán többször átdolgoztam, s végül nem adtam oda kiadónak, mert megítélésem szerint nem érte el a megfelelő színvonalat. Megjegyzem, magammal szemben sokkal kritikusabb vagyok, mint bármelyik kollégám írásával. Azt tartom, hogy aki beleszerelmesedik a saját mondataiba, történeteibe, az jobb is, ha abbahagyja az írást.

 

Kocsis Edittel, a Zrínyi-kultusz hű őrzőjével

 

A Zrínyi regények írása során milyen munkamódszer szerint dolgozott?Felkereste-e a helyszíneket? Mennyi a valóság és mennyi az írói szabad fantázia e művekben?

A Zrínyi család tágabb értelmű feldolgozását a dunaszerdahelyi kiadóval közösen döntöttük el, pontosan azért, mert megítélésünk szerint olvasói igény jelentkezett rá. Bennem már régtől munkált egy ezzel kapcsolatos ötlet, és évek óta szorgalmasan gyűjtögettem az ide vágó, tudományos igénnyel készített anyagokat, a kutatók dolgozatait, publikációit.

A történelmi regényekkel összefüggő munkamódszerem leginkább arra épül, hogy minden fellelhető anyagot összegyűjtök, azokat párhuzamba állítom, végül szelektálok. A kemény és vitás kérdésekben legalább három kutatói véleménynek kell megegyezni ahhoz, hogy az ez irányú tények a regényben megjelenésre kerüljenek, Nagyon előkelő helyen szerepelnek a kortárs szerzők, krónikások munkái, akik legközelebbről figyelhették meg az eseményeket.

Ezekkel párhuzamosan következhet a helyszíni adatgyűjtés, és lehetőség szerint felkeresem mindazon helyeket, ahol a főhős megfordult, vagy jelentőséggel bírnak a cselekményben. A kérdéses helyeken létesült múzeumok, emlékszobák anyagai felbecsülhetetlenek számomra. Emellett adalékanyagokkal is dolgozom  (pl. a korabeli öltözködés, étkezési szokások, fegyverismeret, a hegy- és vízrajz akkori helyzete, netán paleo-meteorológia), és sok segítséget kapok a hagyományőrzőktől, akik a gyakorlatban próbálják ki a fegyverek alkalmazását, a lovaglás tudományát, s azt, hogy mit lehetett megtenni egy adott csatában a gyalogosnak, a lovas harcosnak, és mit nem.

Alapvetően a tudományos tényekre építek, hiszen egy konkrét személyről szóló könyv az én elgondolásaimban sokkal inkább legyen életregény, semmint kalandregény. Különösen érvényes ez a Zrínyiekre. Ugyanakkor nem nélkülözhetem a fiktív személyeket, de nekik is konkrét szerepük van: minden ténykedésük, párbeszédeik a konkrétan megtörtént eseményeket hivatottak alátámasztani, amellett, hogy olvasmányosabbá teszik a történetet. A valóságos és a fiktív személyek és események közti egyensúlyt azonban - a kötet és a kitűzött írói cél érdekében - a szerzőnek mindig tartania kell.

 

A Zrínyi regények legfontosabb helyszíne: Csáktornya

"A Gránitlelkű "a szigeti Zrínyi Miklós életét és a hősi halálát dolgozza fel. Mit gondol, ez a regény kapcsolódhat-e az emlékévhez és a benne foglalt eszmények szélesebb körben közzétehetőek-e a mai fiatal generációk számára?

A szigetvári "gránitlelkű" Zrínyi Miklóssal kapcsolatban kerek évfordulóhoz érkezünk 2016. szeptember hetedikén. A kötet utolsó fejezetében tekintélyes teret kapott a szigetvári ostrom, amit szinte napról napra jelenítettem meg, akárcsak Gárdonyi tette az Egri csillagokban. A helyszín és a szereplők autentikusak, amint a történések is. Nagyon igyekeztem, hogy az események sorrendiségében hibát ne vétsek.

Úgy vélem, a könyv kapcsolódhat az évfordulóhoz, esetleg annak eseményeihez. Mivel megfelelő hangsúlyt helyeztem a követhető hősi eszmények, a megszívlelhető magatartási minták megjelenítésére, alkalmasnak találom a történetet arra, hogy a mai generációk számára  gondolatébresztő értéket közvetítsen.

"A Lángelme" Zrínyi Miklósról, a költő és hadvezérről szól. Volt szerencsém egy tiszteletpéldányt kapni a regényből és feltűnt, hogy meglehetősen naturális jeleneket ír le, elsősorban a harci cselekményeknél. Például amikor törökök elfoglaltak egy falut, meggyilkolták a papot és lefejezték a férfiakat. Óhatatlanul is arra gondolhatunk, hogy napjainkban az Iszlám Állam (ISIS) ilyen módszerekkel végez a keresztényekkel és minden más ellenségével. Mit gondol erről? Mennyire áthallás ez a mai kornak?

A történelmi regényekben - vagy életregényekben, mint amilyen pl. a költő- politikus-hadvezér Zrínyi Miklósé - elsősorban arra törekedtem, hogy a kor eseményei mellett megmutassam annak politikumát, a mozgatórugókat, a jeles vagy kevésbé pozitív személyiségeket és az ő törekvéseiket. Ha netán áthallás érzékelhető a mai események felé, az csakis "olvasói szemüveg" kérdése, nekem kifejezetten célom nem volt.

Kétségtelen, hogy az ISIS jelenkori "produktumai" egy embertelen, minden humanizmust nélkülöző, a legrosszabb emberi tulajdonságokat felszínre engedő és ott tartó, torz társadalmi formáció megnyilvánulásai. Ugyanakkor Zrínyi korát szemlélve az is megállapítható, hogy az a fajta brutalitás, amellyel az egyes ellenséges seregek egymás iránt fordultak, egyáltalán nem korhoz, valláshoz vagy éppen annak ellentétéhez kötött. Sokkal inkább az emberben ma is rejtező, alantas ösztönökhöz, mint amilyen a vérszomj, a szadizmus, vagy a különféle okokkal magyarázható elvakultság.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy publikáló szerző lehet bizonyos mértékben - és akár földrajzi távlatokban mérve is - társadalomkritikus, abban az esetben, ha kizárólag az egyetemes emberi értékek mellett áll ki. Én ez utóbbit céloztam meg a könyveimben.

Bár Horvátországban több Zrínyi könyvet kiadtak már, mit gondol a regények horvát fordításáról? A horvát-magyar barátságot hogyan tudnák erősíteni az Ön által írt Zrínyi regények?

Természetesen minden szerző szeretné, ha minél szélesebb körben megismerhetnék a munkáit, és az anyanyelvén kívül más nyelvre is lefordítanák. Ugyanakkor ilyen esetben már belép a mindenkori üzletpolitika, azaz, hogy az érintett kiadó fantáziát lásson a megjelentetésben. Kétségtelen, hogy ezek a könyvek nem csakis a magyarság szemszögéből születtek meg: a szereplők és az események legtöbbször magyar és horvát együttműködésre, közös harcokra, bajtársiasságra épülnek.A Zrínyiek egyszerre magyar és horvát hősök, történelmi személyiségek, hiszen ők is több nemzetiségűnek vallották magukat. Ha a határon túli magyar és horvát anyanyelvű olvasók e kötetekkel megismerkedhetnének, személyesen érzékelhetnék, hogy azokból árad az összefogás iránti igény, egymás elismerése, respektálása, támogatása. Amint a zene, a művészetek, ugyanúgy az irodalom is kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar és horvát barátság elmélyüljön, netán új távlatok nyíljanak meg előtte. E kötetekben éppen erre törekszem.

Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok!

IFM

 

NÉVJEGY

 

Benkő László 1952-ben született Szombathelyen. Ott is érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban. 1975-ben fejezte be a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát, majd különféle fegyveres testületeknél dolgozott, illetve szakmai tárgyakat tanított. Közben az ELTE Bölcsészettudományi Karán elvégezte a pedagógia szakot. Elmondása szerint  itt szerette meg a könyvtári és levéltári kutatásokat.

Az írással a hetvenes években kezdett el foglalkozni, de sokáig csak a fióknak készültek a kéziratok. Legelső kötete a piacon 2004-ben jelent meg. Elsősorban a történelmi regényein keresztül tartja számon az Olvasóközönség, bár egyéb területekre is ellátogat. Szívesen ír különleges, vagy nehéz sorsú emberekről, köztük is elsősorban a nőkről. (pl. A spanyol grófnő c. második világháborús regényben.)

A történelmet  szélesebb spektrumban szemléli: a legrégibb kor Kleopátráé, ahol a címszereplőt mint politikust -  Rómával szemben talpon maradni próbáló személyiséget -  mutatja be egy kétkötetes életregényben, ami eddig nem jelent meg a piacon. A skála másik végén pedig egy rendszerváltás korában, a volt NDK-ban és a volt Szovjetunióban játszódó kötet áll, amely titkosszolgálati vonzatai mellett (KGB - BND - CIA) ma már felfogható történelmi regénynek. A  címe: Drezdai emberünk.

Eddig összesen harminckilenc regénye jelent meg, amelyből 17 sorolható a történelmi regény kategóriájába.